Proletár

A hétköznapok ” hősei”

Mindenki találkozott már a munkahelyén nagyot mondó emberekkel (aki talán mégsem az örüljön  fogalma sincs mennyire szerencsés). Nagyon nehéz őket kezelni különösen ha még új az ember az adott munkahelyen. Egyfajta hintapolitikát kell folytatni a között hogy ne sértsük végig de ne is tapadjon piócaként ránk. Remélem hasznos írás lesz ez azoknak akik nem akarnak a saját kárukon tanulni.

Hétköznapok ” hőse” :    Általában egy pitiáner alja munkát végez de azt már rég óta , öreg róka az iparban és büszke is rá. Amikor az új ember megjelenik a gyárban odamegy hozzá és közli hogy ezt vagy azt a folyamatot amire te 1-2-3hét alatt tanulsz be ő ezt már 1-2-3nap alatt tudta mert őt bedobták ám a mély vízbe ezután tesz egy lekicsinylő megjegyzést ezekre a puhány újakra .

Ugyanez a típus az építkezésen közli hogy ő fiatalkorában kettesével vitte ám a cementes zsákokat de nem ilyen 25kg-os fajtát   ami lányoknak való.

A közös vonás mindig az ,hogy ezeket a történeteket senki sem tudja se megerősíteni se cáfolni.

 

A hiba:  Én elkövettem azt a hibát ,hogy ezekre a történetekre egyszavas tőmondatokkal válaszoltam (pl: aha,igen,ja) . Úgy gondoltam ezzel elvan intézve, baromira nem voltam kíváncsi erre az egészre megsérteni se akartam senkit. Tévedtem nincs elintézve ez felbujtás volt további egyre durvább hőstörténetekre. A mélyen tisztelt illető/illetők azt gondolják rólam, hogy én elhiszem az ő marhaságaikat . Látszik az arcukon vigyorognak ” ez a hülye gyerek mindent elhisz” .

Közben szó sincs arról, hogy elhinném csak gyorsan rövidre akartam zárni mindenáron az értelmetlen beszélgetést. Nem érdekel ki mekkora sztahanovista meg milyen csajozós történetei vannak de ez nem esik le nekik.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!