Jogtiprás

A jogtiprás alapból véve csúnya dolog de ha már a saját gyermekeink jogait tiporjuk sárba  az már mindennek az alja. A magyar társadalom saját magát minősíti le ezzel a szokással amiről most szó lesz.

Az extrém példa: a büszke anyukának amint megszületik a gyereke ” Ádámka”  körülmetélteti mert szerinte úgy könnyebb tisztán tartani, és fejlődése minden szakaszáról kiposztol a netre 20-64 képet.

Az anyuka úgy gondolja ,hogy mivel ” Ádámka”  döntésképtelen joga van helyette meghozni ezeket a döntéseket. Pedig nincs ezekkel a döntésekkel a tisztelt anyuka a jövőbeli ” Ádámot” fosztotta meg  a döntési jogától véglegesen. Ádámnak azzal a fogyatékkal kell együtt élnie ,hogy bárki láthatja az első székletét és a körülmetélt péniszét stb-t. Az internet nem felejt majd esetleg a kamaszkorban lévő “Ádámka” osztálytársai megalázzák vele ha olyan kedvük van. Biztosan jót fog tenni az ilyen gyermekek önbecsülésének ,talán az anyuka is észhez tér csak már nagyon késő lesz.

Térjünk vissza a múltba. Ha szólni merészelek az ilyen anyukának ,az elején ,hogy ez biztos oké dolog-e? Habzó szájjal esik nekem hogy mi közöm az ő gyerekéhez? Igaza van semmi de ő most egy “felnőtt szuverén férfi “múltját osztja meg a világgal és a saját ízlése szerint vágatja a bőrt a péniszén(nem az egészségügyileg indokolt esetekre gondolok). Ezzel az erővel tetováltathatna is a gyerekére egy neki tetsző dolgot. Persze ha tetováltatna valaki egy kisgyerekre rögtön háborogna . Ő lenne a leghangosabb pedig  sokszor lényegében ugyanezt teszi. Pusztán azért mert a fénykép az valami elfogadott oké dolog aminek van hagyománya a magyar családban a tetoválásnak meg nincs.

Különbség:  A népnek kicsit gyorsan jött az informatikai forradalom és nem sikerült mindenkinek helyén kezelni a helyzetet. Az anyuka csak azt látja hogy ez majdnem olyan kép mint a nagyi papírképei csak nem vesznek el nem gyűrődnek szuper…

A nagyi analóg képei zárt privát dolgok kevesen látják nem sokszorozhatóak pár kattintással és ha a tulajdonosa úgy dönt képes elpusztítani is. Ezzel szemben a kiposztolt képek teljességgel kontrollálhatatlanok.

Azt kéne megérteni ,hogy ez a fénykép nem az fénykép ami régen volt. És nem arra gondolok hogy térjünk vissza a filmes fényképek korába. Elég lenne ha a csodás pillanatok képmásai egy DVD-n várnák a polcon a nagyi papírképei mellett azt az időt amikor ” Ádámkából”  felnőtt döntésképes ember cseperedik ,és majd ő eldönti hogy kire tartozik és kire nem.

-De engem nemzavar ha látnak sőt nekem is van kint orrtúrós ovis képem. (szól a gyenge érv az anyuka szájából)

-Az te vagy magadból indulsz ki. Nem tudhatod hogy mi fogja zavarni és kellemetlen helyzetbe hozni a fiadat a jövőben. 

 A döntés jogát mindenkinek meg kéne adni